Sajnos csak általánosságban és a saját tapasztalataim alapján tudok írni, mert a hamisítás technikája napról napra változik és a variációk szinte kimeríthetetlenek.

   A szivar eredetiségének a vizsgálata közben, a gyűrű szemrevételezése után, a következő megfigyelni való jellegzetesség maga a szivartest. Ezalatt nem csak a formát és a borítólevél színét értem, hanem a test állagát, súlyát, illatát, a borítólevél vastagságát, állapotát és minőségét is. Ugyanakkor a talpról sem szabad elfelejtkezni, ahol még ha nagyon minimálisan is, de valamennyire képet kaphatunk az összetétel milyenségéről. Ezek a "termékek" egyébként humidorba kerülve sem fognak soha igazán jó állagot felvenni. 

A szivartest alapján történő eredetiség vizsgálat mindig nehéz. Ez azért van, mert a hamisítók, az ilyen darabok gyártásakor, a külső megjelenésre adnak a legtöbbet. Eredeti gyűrűt, csőtokot vagy dobozt szerezhetnek, de a valódi szivarokhoz felhasznált, minőségi borítóleveleket és töltelékleveleket nem. A hamisítók leginkább azzal érvelnek, hogy a barátjuk, rokonjuk vagy valakijük egy ismert szivargyárban dolgozik és onnan szerzi be az alapanyagokat azon szivarokhoz, amiket ő most kínál. Csupán annyi a különbség, hogy ezek a gyáron kívül készültek, de ugyanabból a dohányból és ugyanazon szivarsodrók által. Némi alapanyag valóban származhat a gyárakból,méghozzá amit törmelékben, porban, koszban, hajszálban gazdag, leselejtezett szemétként felsöprögettek a földről és kidobtak.

 

Jelen esetben a leggyakrabban hamisított szivarfajtáról, nevezetesen egy Cohiba - Espléndidos -ról lesz szó.

 

 1.) Alaptényezők

Név: Cohiba

Típus: ESPLÉNDIDOS

Hossz: 180 mm

Gyűrűméret: 18 mm

2.) Külsőségek

      Csomagolás: Dobozból való.

      Forma: Egyenes és szabályos, semmi görbület. Súlya meglepően könnyű, állaga (finoman fogalmazva is) kőkemény. Fejrésze bontatlan. A talp jól kialakított.

     Borítólevél (szín, állag szerint): Szép, világosbarna árnyalatú. Felülete rögös, de feszes és teljesen gyűrődésmentes. Erezete átlagos.

     Gyűrű: Láthatóan hamis. Elcsúszott lenyomat, rossz négyzetek, de legjobban szembeötlő hibák a feliraton találhatóak  (kezdő "H" betű hiányos jellegzetességei, mint a kacs és a rejtett "D" betű, összeérő betűk, hiányzó vessző... stb.). Ezen a változaton szinte minden hibás.

     Illat (gyújtás előtt): Eleinte kellemesnek tűnik, de többszöri alkalommal érezhetően savanykás.

 

  

  Fogyasztás közbeni eseményeket konkrétan erről a darabról nem tudok írni, mert nem ezt szívtam el. Régebbi tapasztalataimat viszont megosztom, amikor még tudtomon kívül vagy pusztán kíváncsiságból "fogyasztottam el" két ugyanilyen hamisítványt.

 

3.) Gyújtás után

     Égése: Nagyon lassú, hullámzik.

     Szellőzés: Nagyon változó, de leginkább nehéz, vagy nincs.

     Aroma: Széna / szalma, száraz növény, kevés és rossz dohány, fanyar / keserű. Összességében meglehetősen rossz.

     Füst: Változó. 

     Hamu: Változó, nincs tartás és hullik.

     Változások fogyasztás közben: A gyújtástól kezdve fokozatosan felépülő, szúró fejfájás. Ízeiben széna / szalma és savanykás utóíz. Orron nem ajánlott a füst kiengedése, mert csípős lehet.
     Az egyre gyakrabban fellépő, akadozó szellőzésnek köszönhetően szédülés fogja el a fogyasztót, ami valószínűleg az erős és gyakori szívásoktól van, hogy életben tarthassa a parazsat. Ízeiben, tovább romlik, miszerint fanyarrá / keserűvé válik, némi rossz minőségű dohánnyal. Ezt követően könnyen előfordulhat, hogy az illetőnek felkavarodik a gyomra és meglehetősen ingerülté válik, amit káromkodással is kiegészít. Ez jelzi a letételt. Igazából az ember a legszívesebben messzire eldobná, de ezt nem ajánlom, mert esetleg felgyújthat valamit.

     Fogyasztási időtartam: max.: 10 perc

 

A hamisítvány felépítése

Fejrész

   A szétbontást a fejrész levágásával kezdtem, hogy a borítólevelet ezt követően könnyen le tudjam fejteni. Már ekkor egy meglehetősen durva sodrási hibával találkoztam. Az összekötőlevél és a benne lévő tölteléklevél, a borítólevél alatt, nem kis mértékben össze volt gyűrődve vagy inkább behajtva. Ez persze kívülről egyáltalán nem látszott. A szétvágott fejrészben már most szembetűnő, hogy milyen sok és nagy dohánylevélszárakat tartalmaz a test, ami egyébként a talp részen is feltűnhetett.

Borítólevél

   A borítólevelet nagyon könnyen és gyorsan le lehetett tekerni a báb -ról. A levél állaga hajszálvékony és emiatt roppant gyorsan ki is száradt. Szinte pillanatok alatt berepedezett. A teljes, kiterített levél így nézett ki.

Báb

  Ez a már letekert borítólevél mellett látható. Nagyon kemény állagából arra lehet következtetni, hogy tömve van, de még mielőtt erre rátérnénk, egy érdekességet találtam a felületén. Közelebbről megnézve jól látható, hogy valójában egy vastag koszrétegről van szó.

Összekötőlevél

  Két darabról van szó, amiknek az állaga vastag, kemény és gyűrött (ezalatt a behajlítgatott, függőleges irányú vonalakat értem). Felületük erekben igen gazdag és durva. Bontás közben folyamatosan hullott a gyűrődések közül a por és dohányaprólék. Nagyon piszkos volt. Eddig az első levelet lehetett a képeken látni, de ez itt, már a második borítólevél. Mivel ilyen rendezetlen módon vannak egymásra "összerakva" a levelek, nem véletlen, hogy nincs légcsatorna, amin a füst haladhatna. 

Tölteléklevek

  Nagyon változatosak mind színben, formában és állagban. Három nagyobb és mondhatni egészben lévő levelet tartalmazott, illetve további maradékot. Az első levél egészen jó állapotban került a csomagba. A második már jobban meg volt viselve. A harmadik pedig szerintem magáért beszél. A legrosszabb, hogy mindegyiknek szépen látható a főere. Első levél ; második levél ; harmadik levél. Többek között ezeknek az ereknek és a levelek borzasztóan összecsavart módjának köszönhető a pocsék szellőzés.

Aprólék, kitöltőanyag

   Amikor ehhez a részhez értem már találtam pár hajszálat is (összesen hármat). Tulajdonképpen ezekről a darabokról már nagyon nem is tudok mit írni, elég a képeket megnézegetni. Első adag ; második adag ; harmadik adag. Ez egy brutális dugó, amiből aztán fix, hogy semmilyen füstöt nem lehet kiszívni.

Extra

   A cikk elején került szóba, hogy a fejrész kettévágásakor, valami igazán különleges hajtogatási technika vált láthatóvá. Erre persze a boncolgatás közben folyamatosan figyeltem, hogy mi lehet.
   Az összekötőlevelek szétszedésekor jöttem rá, hogy a második levél egy része felgyűrődött (a benne lévő tölteléklevél aprólékkal együtt) és erre lett rásodorva a következő összekötőlevél. Valahogy még egy kis extra dohánytömböt is sikerült belecsavarni, ami egy újabb dugót képzett.

 

   Összességében én még szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezek voltak a szivarban. Több olyan esetről is olvastam, amikor azt taglalgatták, hogy ki mit talált hamisítványokban. A hajszál gyakori, de van fadarab, papír, karton, műanyag illetve egyéb zsineg darabok... stb. A legextrémebb eset (egy már a készítő által valószínűleg megunt) mentolos rágó volt.