A kiválasztott szivarhoz egy olyan vágó kell, ami a tulajdonos számára minden szempontból a legmegfelelőbb. Legyen itt szó méretről, mechanikáról, anyagról, formáról vagy akár színről. A tökéletes vágáshoz a vágónak a lehető legélesebbnek és a felhasználó számára a legkényelmesebbnek kell lennie. Ez utóbbit egyedi tapasztalatok alapján lehet megtanulni. Érdemes más vágókat is próbálgatni, nem csak egy fajtánál megmaradni.

Egy vágó megvételekor mindig törekedni kell a minőségre, ellenkező esetben teljesen tönkreteheti a szivarozási élményt és persze magát a szivart is. Nem érdemes ezen spórolni.
Személyes tapasztalatból tudom, hogy a gyakran emlegetett Solingen márka jelen esetben szinte felülmúlhatatlan minőséget garantál.

A vágó mechanikája többszöri használatot követően esetleg akadozhat. Ekkor még nem kell még feltétlenül eldobni vagy lecserélni egy újra. Érdemes alkohollal megtakarítani a pengéket.

Maga a vágás a szivar fejrészén történik, mindig a váll fölött. Nem megfelelően történő vágás következtében letekeredhet a borítólevél és széteshet az egész szivartest. A lényeg, hogy a sapkát szakszerűen eltávolítva a megfelelő szellőzést kialakítsuk. Ennek a vágási vonalnak két lehetősége is lehet. Megjegyezném, hogy mind a kettő változatnak megvannak az előnyei és a hátrányai.

1.) Kizárólag csakis a sapka kerül eltávolításra és csak milliméterekről van szó! Ebben az esetben idővel előfordulhat, hogy majd újra kell vágni a fejrészt (esetlegesen a nyál miatt), de ez legyen a legnagyobb baj.

2.) A sapka alatt, de a váll fölött történő "metszés". Ennek az a lényege, hogy bizonyos szivaroknál előfordulhat, hogy a gyártás során a fejrészen némileg elzáródnak a tölteléklevelek (valahogy nyomás történik felülről vagy oldalról és úgy marad a levelek belső szerkezete), aminek köszönhetően a szellőzés nem lesz megfelelő. Ezzel a módszerrel viszont semmilyen, esetleges elzáródás nem fog megmaradni. Hátrány csak akkor adódhat belőle, ha maga a vágó nem kellően éles (roncsolhatja a fejrészt), vagy ha a szivar nem megfelelő állagú (ha száraz, elreped; ha túl nedves összenyomódhat).

A vágást érdemes jól megfontoltan, a legkisebb mértékben megejteni, az első pont szerint történő technikával. Ezt még lehet javítani, de egy nagyobb vágást már nem.

 

Guillotine

  Valószínűleg a leggyakrabban alkalmazott vágási eszköz és mód, ami nem véletlen. Néhány alkalmat követően roppant magabiztosan, könnyen és kényelmesen lehet használni, tökéletesen levágva a sapkát.
  A dupla-pengés változat messzemenően jobb mint az egypengés, mivel a szivarfejre történő nyomás két irányból történik, egyszerre. Az egypengés esetében könnyen előfordulhat, hogy az egyirányból történő nyomás hatására eldeformálódik a fejrész, elzárva a szellőzést.
  A megfelelő vágás lényege a határozottság. Ehhez persze biztosan kell tartani a szivart, majd egy gyors és erős nyomást kell a vágóval tenni.

Maga a folyamat a következőképpen történik:
1.) A vágót nyitott állapotban a szivar sapkarészéhez téve meghatározzuk, hogy mekkora darab is lesz eltávolítva. Az előbbiekben már említve volt, hogy milliméterekről van szó.
2.) Finoman hozzányomjuk a pengéket a szivar felületéhez és még egyszer megbizonyosodunk arról, hogy ezen a vonalon akarjuk megejteni a vágást.
3.) Ekkor a szivart teljesen fixen tartva, a vágót hirtelen és kellő erővel összenyomjuk.
4.) Az eredmény a sapka és némi dohánydarab a tölteléklevelekből.

A legegyszerűbb megoldás az, ha a vágót nyitott állapotban egy sík felületre tesszük, majd a lyukba beleállítjuk a szivar fejrészét. Egy kicsit rászorítunk a vágó pengéivel a szivarra és kézbe véve elvégezhetjük magát a vágást. Így teljesen biztos, hogy a kellő mennyiség lesz eltávolítva a sapkából.

Olló

   Ennek a használata igényli a legnagyobb gyakorlatot, ugyanakkor egy szép és minőségi ollónál nincs elegánsabb. Abban az esetben, ha már kellő tapasztalattal rendelkezik az illető ezen eszköz használatában, gyönyörű vágásokat tud tenni, ami maga az elegancia csúcsa.
    Minden változata szinte ugyanolyan odafigyelést és tapasztalatot igényel.Vannak hosszú és karcsú darabok, kicsik és tömzsik, illetve belső pengéjűek.  A legjobb ollók vékony vágórésszel rendelkeznek. Jelen esetben vastagabb darabok láthatóak a képeken, amikkel szintén elvégezhető a megfelelő vágás, bár nem a legtökéletesebben. Természetesen élességükben és mechanikájukban (egymásra csúszó pengék) nem lehet hiba, különben nagyon csúnya roncsolást tudnak tenni.
  A vágás folyamata szinte teljesen megegyezik a guillotine szerintivel.
1.) A vágás vonalának meghatározása.
2.) A pengék finoman történő ráhelyezése a sapkára.
3.) Végül egy erőteljes és biztos nyomás a markolattal. Jelen esetben nem kell hirtelen mozdulatot tenni, mert az olló kézben való tartása sokkal természetesebb mint egy guillotine -é. Magabiztosabb az ember. Az eredmény viszont egyező lesz.

   Létezik az ollónak egy különleges változata, ami egy időben, minden irányból, három pengével vágja a fejrészt. Ennek a fajtának az egyetlen hátránya az, hogy a három penge között egy nagyon minimális szünet van. Emiatt pedig időnként újra kell vágni.

  Egy szintén nem mindennapi kialakítású darab, aminek a működési elve viszont megegyezik az eredeti formájúakkal.

V, ékvágó, és tradicionális "német"

   Klasszikus és sokak által igen kedvelt vágóeszköz, de mégis igen megosztja a szivaros társaságokat. Ennek oka, hogy vágási mechanikája egyes személyek számára durvának tűnhet, mivel "mélyen" belevág a szivarfejbe.
   Van az egyszerű és a mondhatni, multifunkcionális változata. Természetesen jelen esetben is nélkülözhetetlen a kiváló él. A kisméretű ékvágó kézben tartása nehézkes és nem kellően biztos, ezért érdemes minél nagyobb darabokat keresni. A tradicionális változat két módon is kínál vágási lehetőséget, de inkább az elsődleges technikájút ajánlom. Használata a legegyszerűbb az összes változat közül, és nem lehet elrontani. Egyedül arra kell figyelni, hogy a szivar sapkájának átmérője ne legyen nagyobb mint, a vágó homorú felületének átmérője, különben nem fér bele.
  A működtetése a következőképpen zajlik le.
1.) A szivar fejrészét a vágó homorú felületébe kell nyomni, persze csak érzéssel, és benne is kell tartani.
2.) Abban az esetben, ha biztos a tartása a szivarnak és a vágónak, egy erős és gyors nyomást kell tenni a vágóval.
3.) Egy kifogástalan minőségű vágóval gyönyörű eredményt lehet elérni.

A multifunkcionális változatnak a használata sokkal egyszerűbb és kényelmesebb. A folyamata teljesen egyezik az előbbi változatéval.
1.) Beillesztés.
2.) Tartás.
3.) Erős nyomás utáni eredmény.

Ugyanakkor másodlagos vágórésze nagyon megbízhatatlan. Ezt, amikor csak lehet, mellőzni kell.

Szivarfúró / Punch cutter

   Ezen vágófajtából egyenlőre még nem sikerült a számomra megfelelő kivitelezésűt beszereznem. Amint lehetőségem lesz rá, ki fogom egészíteni ezt a bejegyzést. Addig a kedves olvasók türelmét kérném.

 

Shuriken

  A megszokott technikától teljesen eltérő módon teszi lehetővé a szellőzést, miszerint nem vágja le a sapkát.
  A lényege annyi, hogy a hengeren belül hat darab éles penge van, amikbe a szivarfejet belenyomva, mély vágásokat ejt rajta.

  Ezen az elérhetőségen jól látható képek találhatóak róla.